Az elmédben lévő csendben
azt kérdezed magadtól,
Mit is csinálsz, ki vagy te?
A lelked völgyében
érdemes tenned egy sétát,
de sose menj túl messze.
Furcsa, hogy én jobban ismerlek, mint te magad,
te kedves bolond,
Annyira furcsa, hogy mindenki látja ragyogásod,
csak te nem.
A múltad ablakában
van egy törött üveg, tükrözve mindazt, mi
elkeserít téged.
A félelmed árnyékában
nincsen rejtekhely.
Szóval miért futsz mégis oda?
Furcsa, hogy én jobban ismerlek, mint te magad,
te kedves bolond,
Annyira furcsa, hogy úgy akarod élni az életed, mintha
egyben volna, pedig darabokra törött.
Te az okok vértanúja vagy,
De hogy mik az okok, abban nem vagyok biztos.
Abban azonban biztos vagyok, hogy a végén senki sem tapsol majd,
csak te.
Az álmaim templomában
mondj egy imát, és egy nap majd higgy.
Furcsa, hogy én jobban ismerlek, mint te magad,
te kedves bolond.
Annyira furcsa, hogy mindenki látja ragyogásod,
csak te nem.
Te kedves bolond.