Holtan sétáltam, beragadva saját fejembe,
Nem tudtam kijutni, a fények kialudtak,
És a hangok odabenn oly hangosak voltak.
Szükségem van a kiugrásra, fel kell villanyozódnom,
Nem éreztem (semmit), azt kívánom, bárcsak el tudnék tűnni,
A hangok odabenn oly valóságosak voltak.
De ott álltál mellettem,
Estéről-estére, estéről-estére.
Úgy szerettél, hogy újra élek, élek,
Visszatértem a kómából, a várakozásnak vége.
Úgy szerettél, hogy újra élek, élek,
Visszatértem a kómából, újra szeretők vagyunk ma éjjel,
Vissza az életbe, vissza az életbe, vissza az életbe, vissza az életbe, igen.
Felébresztettél, egyetlen érintéssel, és éreztem szívemet.
Úgy szerettél, hogy újra élek, élek, újra élek, de meghaltam,
A hangok odabenn oly csendesek voltak.
De ott álltál mellettem,
Estéről-estére, estéről-estére.
Úgy szerettél, hogy újra élek, élek,
Visszatértem a kómából, a várakozásnak vége.
Úgy szerettél, hogy újra élek, élek,
Visszatértem a kómából, újra szeretők vagyunk ma éjjel.
Erős kéz, vastag bőr és egy nyílt szív.
Láttad a fájdalmat, láttad a jeleket,
Sosem mondtál le rólam, ohhh...
Visszatértem a kómából, a várakozásnak vége...
Visszatértem a kómából, újra szeretők vagyunk ma éjjel...
Vissza az életbe, vissza az életbe, vissza az életbe, vissza az életbe,
Vissza az életbe, vissza az életbe, vissza az életbe, vissza az életbe, igen.