Mikor a megszokás keményen belénkmar,
És a törekvéseink lelohadnak,
És a harag magasra hág,
De az érzelmek nem növekednek,
És megváltoztatjuk szokásainkat,
Külön utakon járunk,
Akkor a szerelem, a szerelem majd újra szétszakít minket.
Miért olyan hideg a hálószoba,
Ha elfordulok mellőled?
Az én időzítésem rossz,
Vagy az egymás iránt érzett tiszteletünk elpárolgott?
De még mindig itt van ez az esdeklés,
Mit egész életünkön át megtartunk.
A szerelem, a szerelem majd újra szétszakít minket.
Felkiáltasz álmodban?
Felfedve minden gyengeségem,
Számba valami rossz íz van,
Ahogy megragad a kétségbeesés.
Ez valami jó dolog,
Csak többé már nem működik?
Mikor a szerelem, a szerelem majd újra szétszakít minket.