Csak állni fogsz ott és nézni, ahogy égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz.
Nem tudom elmondani Neked, hogy ez valójában mi,
Csak azt tudom elmondani milyen érzés
És most egy acél kés van a légcsövemben,
Nem tudok lélegezni, de harcolok, amíg csak tudok,
Amíg a helytelen olyan érzés, mint a helyes, olyan mintha repülnék.
Magasan szárnyalva a szerelemtől, megrészegedve a gyűlölettől,
Mintha festéket szívnék és ezt szeretem.
Inkább szenvedek, megfulladok,
De mielőtt még megfulladnék ő újraéleszt.
Kiba**ottul utál engem és én ezt szeretem, várj!
Hová mész? Elhagylak!
Nem, Te nem. Gyere vissza, kezdjük elölről!
Újra itt vagyunk, ez olyan őrültség,
Mert amikor jól megy, akkor minden nagyszerű,
Én vagyok Superman széllel a háta mögött, s Ő Lois Lane.
De ha rossz, akkor szörnyű,
Nagyon szégyellem magam, összetörtem, “Ki ez a csávó?”
Nem tudom a nevét.
Megütöttem, soha nem fogok ilyen mélyre süllyedni megint,
Asszem’ nem ismerem az erősségeimet.
Csak állni fogsz ott és nézni, ahogy égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz.
Van olyan, hogy valakit annyira szeretsz,
Hogy eláll a lélegzeted, ha vele vagy?
Találkoztok, s egyikőtök sem tudja, mi üti ki őket,
Megjön az a boldog érzés, igen, ami megfagyaszt, megkaptad őket,
Most viszont kezded ku*vára sz*rul érezni magad már azzal is, hogy rájuk nézel,
Megígérted, hogy soha nem ütöd meg őket, soha nem teszel olyat, ami fáj nekik.
Mérget hánysz az arcukra a szavaiddal, amikor leköpöd őket,
Meglököd, húzkodod a hajukat, kaparsz, karmolsz, megharapod őket,
Ledobod őket, leszorítod őket, el vagy veszve a pillanatban, mikor velük vagy.
Ez a sors, ami legyőz, ez titeket is irányít,
Szóval azt mondják, az a legjobb, ha a saját utadat járod,
Asszem’ nem ismernek Téged, mert a ma,
Az tegnap volt, a tegnap pedig véget ért, ez egy új nap.
Olyan ez, mintha beragadt volna a lemez,
De megígérted neki, hogy következő alkalommal önuralmat fogsz mutatni.
Nem kapsz másik esélyt,
Az élet nem egy Nintendo játék, de újra hazudtál,
Nézned kell az ablakon át, ahogy elhagy,
Asszem’ ezért hívják ezt ablaküvegnek.
Csak állni fogsz ott és nézni, ahogy égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz.
Tudom, mondtunk dolgokat, olyanokat, amiket nem úgy értettünk,
És visszazuhanunk ugyanahhoz a sablonhoz, ugyanahhoz a rutinhoz,
De a Te vérmérsékleted ugyanolyan rossz, mint az enyém,
Ugyanolyan vagy, mint én.
Amikor eljön a szerelem, eléggé vak vagy.
Bébi, kérlek gyere vissza! Ez nem Te voltál, bébi, ez én voltam.
Talán a kapcsolatunk nem is olyan őrült, mint amilyennek tűnik,
Talán ez történik akkor, amikor a tornádó összetalálkozik egy vulkánnal.
Csak azt tudom, hogy túlságosan szeretlek, hogy elhagyjalak,
Gyere be, kapd fel a csomagjaidat a járdáról!
Hát nem hallod az őszinteséget a hangomban, mikor beszélek?
Mondtam, ez az én hibám, nézz a szemembe,
Következő alkalommal, ha részeg leszek az öklömmel a falat célzom meg.
Következő alkalommal? Nem lesz következő alkalom!
Nagyon sajnálom, még ha tudom is, hogy ez hazugság.
Belefáradtam a játékokba, csak vissza akarom Őt kapni,
Tudom, hogy egy hazudozó vagyok.
Ha még egyszer el akar hagyni engem,
Hozzá fogom kötni az ágyhoz és felgyújtom ezt a házat,
Ezt fogom tenni…
Csak állni fogsz ott és nézni, ahogy égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz.