Az életem legelső napja
Az a nap volt, amikor elengedtél
(Ami titokban egy áldás volt)
Most már látom, hogy szép vagyok
Mert mi nem csináltunk mást csak veszekedtünk
Olyan katasztrófális pár voltunk
Most már az egész időszakot elfeledtem
A napokkal egyetemben, amikor szerettelek
[Elő-kórus:]
Mint egy szellemsereg a múltból (visszatért1, hogy kísértsen)
Azt mondod, hogy vissza akarsz kapni (de ez lehetetlen, úgyhogy...)
[Kórus:]
Ha szeretsz, hagyj békén!
Szeress és hagyj békén!
Mert azt az ajtót én már bezártam
Nem akarom
Azt a fájdalmat, amit már ismerek
Bárcsak most már önmagam lehetnék
Anélkül, hogy te megengednéd
(Ha szeretsz, hagyj békén!)
Ha szeretsz, hagyj békén!
Nem mondom, volt egy idő
(Amikor visszafogadtalak volna)
(De már kivertelek a fejemből)
Most már teljesen független vagyok
Úgyhogy megtarthatod a kis hazugságaidat
Mert értem, én, hogy mi folyik itt
Hiányzom neked, de most köszönj el
Azoktól, a napoktól, amikor szerettelek!
[Elő-kórus]
[Kórus]
Ha tényleg segíteni akarsz
Akkor menj el!
Mert én megígértem magamnak
Hogy megállok a saját lábamon
A polc legmélyén
Mert oda tettem, amit köztünk volt
És soha nem megyek vissza, nem
[Kórus] (2x)
1. Egy férfi, E/3 hímnemű személyes névmás.