A fény szűrődött be az ablakon,
A Nap mar magasan járt,
És így benn a kis szobámban
A szeretet sugárra zuhanyt ram.
A fény áramlatba láthatóak lettek
A por, amit ritkán látni,
Mely bőszült a Névtelen
Egy Nevet adva nekem.
Próbálok elmondani kicsit többet:
A szeretet ment tovább és tovább
Míg el nem érte a nyitott ajtót?
Aztán maga a szeretet,
Eltűnt, maga a szeretet.
Minden elfoglalt a napfény
A pöszémék lebegtek és táncoltak,
És ÉN velük zuhantam
Ebbe az alaktalan állapotban.
Próbálok elmondani kicsit többet:
A szeretet ment tovább és tovább
Míg el nem érte a nyitott ajtót?
Aztán maga a szeretet,
Eltűnt, maga a szeretet.
Aztán hazajöttem, ahonnan voltam.
A szobám úgy nézett ki... ugyanaz?
A Névtelen és a Név között
Már semmi sem maradt.
Minden elfoglalt a napfény
A pöszémék lebegtek és táncoltak,
És ÉN velük zuhantam
Ebbe az alaktalan állapotban.
Próbálok elmondani kicsit többet:
A szeretet ment tovább és tovább
Míg el nem érte a nyitott ajtót?
Aztán maga a szeretet,
Eltűnt, maga a szeretet.