Mikor a nappalból éjszaka lesz,
Tudod, rád gondolok,
És nem tudom irányítani szívem,
Mi érted sír.
A magány megöl,
Tehetetlen vagyok szerelmed nélkül,
Tudván, hogy más valakit érintesz.
Nem tudom megérteni...
Most darabokra tépnek/szakadok,
Vissza akarlak kapni,
És ez ráébresztett,
Mi mindenem volt.
A szerelem vak, ez így igaz,
Senki sem olyan, mint te vagy.
Végtelen dallamom
Játszom magamnak és neked.
A szerelem vak, ez így igaz,
Térden állok érted,
Megadok mindent, amit csak tudok,
Hogy újra visszakapjalak.
A szerelem vak.
Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy elmentél,
És én elszalasztottalak.
Nem tudom elhinni, hogy én voltam az,
Ki fájdalmat okozott neked.
Mélyen legbelül tudnod kell,
Ő semmit sem jelentett számomra.
Mit tehetek, hogy visszanyerjem szíved,
És hogy maradj...
Nem hiszem el, nem hiszem el, hogy elmentél,
Nem tudom elhinni...
A szerelem vak, ez így igaz,
Senki sem olyan, mit te vagy.
Végtelen dallamom
Játszom magamnak és neked.
A szerelem vak, ez így igaz,
Térden állok érted,
Mert mindent megadnék, amit csak tudok,
Hogy újra visszakapjalak.
A szerelem vak.
A szerelem vak.