Nem tudom elhinni, hogy vége,
Figyeltem, ahogy ez az egész lehullik,
És sosem láttam a feliratot, mi ott volt a falon,
Ha csak tudtam volna,
Hogy a napok így elrohannak,
Hogy a jó dolgok nem tartanak örökké,
Hogy sírtál,
A nyár télbe fordult,
És a hó esőbe fordult,
És az eső könnyekké vált arcodon.
Alig ismerem azt a lányt, aki ma vagy,
És Istenem, remélem még nincs túl késő!
Mmmm... Még nincs túl késő.
Mert nem vagy egyedül,
Mindig itt vagyok veled,
És együtt fogunk elveszni,
Míg a fény el nem áraszt mindent,
Mert ha úgy érzed, hogy véged,
És a Sötétség győz,
Baby, nem vagy elveszve,
Mikor a világ összeomlik,
És nem tudod elviselni a gondolatot,
Akkor én azt mondom baby, nem vagy elveszve.
Az élet nem mutat kegyelmet,
Darabokra tépi lelkedet,
Eléri, hogy úgy érezd megőrültél,
De te nem (vagy őrült)
Úgy tűnik, a dolgok változnak,
Egy dolog sincs már, mi ugyanaz lenne,
De szívemben még ott vagy,
És elrepülhetünk, repülhetünk, messze repülhetünk.
Mert nem vagy egyedül,
És én itt vagyok veled,
És együtt fogunk elveszni,
Míg a fény el nem áraszt mindent,
Mert ha úgy érzed, hogy véged,
És a Sötétség győz,
Baby, nem vagy elveszve,
Mikor a világ összeomlik,
És már nem bírod cipelni keresztedet,
Én azt mondom baby, nem vagy elveszve,
Mmmm, igen, igen, igen, igen,
Én azt mondom baby, nem vagy elveszve,
Én azt mondom baby, nem vagy elveszve.
Oh igen, igen,
Én azt mondom baby, nem vagy elveszve.