Újra magamon kívül vagyok, arccal lefelé a porcelánon,
Érzelmeim magasan szárnyalnak, de nagyon mélyre nézek,
Buli-cuccok a padlón, egy csapat csaj dörömböl az ajtón,
Mennyi új alkalmi barát.
Voltál már ennyire elveszett?
Tudtad az utat, de még mindig ennyire elveszett vagy?
Belekapaszkodom a hurrikán szemébe, lassan búcsút intek, akár egy felvonuló menet,
Belebetegedtem már, hogy ez a város lehúz engem,
Anyám azt mondja, haza kellene mennem, de nem találom az utat, mert az út eltűnt,
Így hát ha imádkozom csak elküldöm szavaimat a világűrbe.
Voltál már ennyire elveszett?
Tudtad az utat, de még mindig ennyire elveszett vagy?
Egy újabb éjszakát várni valakire, hogy hazavigyen,
Voltál már ennyire elveszett?
Van fény az út végén?
Mindenkit félrelökök,
Mert nem érzem már többé,
Nem érzek már többé.
Voltál már ennyire elveszett?
Tudtad az utat, de még mindig ennyire elveszett vagy?
Egy újabb éjszakát várni valakire, hogy hazavigyen,
Voltál már ennyire elveszett?