(Intro)
Valami van a...
(1. versszak)
Valami van a levegőben jelenleg,
Mintha elveszíteném az időérzékemet (idő, idő),
Mintha nem érdekelne semmi jelenleg, de lehet, hogy ez így van rendben.
Nem is voltál ott aznap,
Pedig vártam rád (rád),
Azon töprengtem, tudatában voltál-e annak, hogy az a nap volt az utolsó csepp a pohárban?
És tudom, hogy küldtem neked virágokat,
Érdekelt egyáltalán?
Te elmentél zuhanyozni, és a lépcsőn hagytad őket.
Ooh-ooh-ooh, ayy-ayy-ayy, oh-oh
(Refrén)
Azt hittem, összeszedted magad,
De bakker, tévedtem.
Nem vagy más, mint egy reménytelen eset,
És ez az egész már nem olyan, mint egykor volt.
Tudom, hogy azt hiszed, számkivetett vagy,
De nincs is munkahelyed.
Nem vagy más, mint egy reménytelen eset,
És ez az egész már nem olyan, mint egykor volt.
Tudom, hogy azt hiszed, számkivetett vagy,
De nincs is munkahelyed.
(2. versszak)
Sokáig azt hittem, szégyellős vagy,
De lehet, hogy csupán semmi nem járt a fejedben,
Lehet, mindvégig csak magadra gondoltál.
Sokáig azt kívántam, hogy az enyém legyél,
De ez jóval azelőtt volt, hogy rájöttem:
Olyasvalakit, mint te, mindig könnyen lehet kapni,
Nagyon könnyen, nagyon könnyen.
(Bridge)
Nem adtál virágokat,
Azt kívánom, bár ne érdekelne.
Órákra elmentél,
És bárhol járhattál.
Azt hittem, végre felnőttél,
De bebizonyítottad, hogy tévedtem.
(Refrén)
Nem vagy más, mint egy reménytelen eset,
És ez az egész már nem olyan, mint egykor volt.
Tudom, hogy azt hiszed, számkivetett vagy,
De nincs is munkahelyed.
Nem vagy más, mint egy reménytelen eset,
És ez az egész már nem olyan, mint egykor volt.
Tudom, hogy azt hiszed, számkivetett vagy,
De nincs is munkahelyed.
(Outro)
Mit mondtam neked?
Ne válj önelégültté!
Eljött az ideje, hogy szembesülj a dolgokkal.
Mit mondtam neked?
Ne válj önelégültté!
Eljött az ideje, hogy szembesülj a dolgokkal.