Már egy ideje nem hallottam a hangod
A telefon kikapcsolva
Megvan a számod, de tudom, úgysem hívlak fel
Szembe megyek a széllel
Nem, nem bánom meg
Szorítom a kezemben mindenem, amim van
Minden egyes hibám egy érték
Beleütök a tükörbe: egy vágás!
De a valóság rosszabb,
Kincsem, egy parkolóban vagyunk...
És nem tudom miért,
De még mindig rólad beszélek.
Furcsállom,
Hogy ilyen messziről, messziről, de ez van...
És nem tudom miért,
De még mindig rólad beszélek.
Furcsállom,
Hogy ilyen messze vagyok, messze tőled...
Még mindig a Camel Blue-t szívod?
Új tetkó, mennyibe fájt?
Mennyire fáj egymásnak írni?
A szerelem öl, a világ a miénk lehetne
Mondd, rólam mit mondtak neked?
Ismersz engem és ez nevetséges...
Mindig folytatom ezt a kiegyensúlyozott életet,
Nem kötelezem el magam semminek: szabad.
Nem tudom, hogy hol vagy,
Nálad jobban esik-e az eső mint itt,
Vagy, hogy minden rendben-e,
Nincs senki, aki tudhatná...
És nem tudom miért,
De még mindig rólad beszélek.
Furcsállom,
Hogy ilyen messziről, messziről, de ez van.
És nem tudom miért,
De még mindig rólad beszélek.
Furcsállom,
Hogy ilyen messze vagyok, messze tőled...
Nem tudom, hogy hol vagy,
Nálad jobban esik-e az eső mint itt,
Vagy, hogy minden rendben-e,
De az igazság az, hogy...
És nem tudod miért,
De még mindig rólam beszélsz,
Furcsállod,
Hogy ilyen messziről, messziről, de ez van.
És nem tudod miért,
De még mindig rólam beszélsz.
Furcsállod,
Hogy ilyen messze vagy ,messze tőlem.
Tőlem, tőlem...
Messze-messze vagy tőlem...
Távol tőlem...
Messze-messze vagy tőlem...
Távol tőlem...
Messze-messze vagy tőlem...
Távol tőlem...
Messze-messze vagy tőlem...