Amikor az emlékeimről beszélek, a tudatlanság öröm.
Akkor amikor még a varázslat létezett.
Soha nem lesz már olyan, mer' ez az út.
Csak egy újabb nap a mondák útvesztőjében.
Sok mókázás volt, rohanásban élve az életet,
Soha nem volt lehetőségem megállítani egy jobb pillanatért
Minden ingyen és minden gyorsan
Soha nem gondolván, hogy véget ér
Ha olyan ember fejével gondolkodsz akit sodor az élet
Az élet egy nagy kövér talány, hát találd ki
Örökké azt hiszed, ismersz
Minden apró részletet, amit tudnod kell
De nem is igazán ismeresz, érted?
Ez olyan mint a szerelem, van aki megkapja
Valakinek olyan minte egy kesztyű ami sose illik a kezére
Számomra csak okvetlen kellemetlen
De függője vagyok az ízének remélvén ez az utolsó
[Refrén]
Egy újabb nap, egy újabb este ebben a magányos világban
Egy újabb játék, újabb harc ebben a magányos világban
Egy újabb rossz, egy újabb jó ebben a magányos világban
Olyan magányos világban, Oly magányos világban
Ki az ez ember (akit sodor az élet) 4x
Lehet célpontja vagyok a keserű embereknek
De legalább kimondhatom, soha nem adtam fel
Emlékszem a középiskolára, ember rüheltem a középiskolát
Mint egy börtön seggfejekkel akik mindig padlóra küldtek
Csak egy kis deszkás srác akire pikkelhettek
Megtanultam megbocsátani nekik, mára elég tökös vagyok, rányalhatnak.
Imádtam kisurranni amíg anyum aludt
A gótos barátnőmmel csinálni a pataknál
Ha úgy gondolkodsz, mint akit sodor az élet
A világ végét is jelentheti, ahogy ismerjük
Soha nem is akartam mindezt, és most sem akarom
Csak bóklászni akarok, ha kiszabadulok, feltalálom magam
Hogy repül az idő, egy szempillantás allat
Amikor fiatal vagy magadba szívsz mindent mint egy szivacs álcázva
Majd kissé idősebb leszel és meggyűlsz gondolatokkal
Elképesztő miket tanulsz
Mikor senki sem tanított rá, érted?
[Refrén]
Nem számít mennyire próbálkozok ebben a magányos világban
Senki sem hallja mikor sírok ebben a magányos világban
Sose tudtam indokát miért vagyok ebben a magányos világban
Olyan magányos világban (oly magányos világban)
[2x]
[Refrén]