Loneliness [Hungarian translation]

Már kezd nehézzé válni, hogy elrejtsem

Ezt a beszennyezett altatódalt

Álmomban beszélek

Az ég lezuhan

Most közeledik

Kezd nehézzé válni a légzés

A fogásod láncon tartotta a szívem

Olyan sokáig vártam, hogy eltörjön

Valami a levegőben azt érezteti velem, hogy megint itt vagy

És hiányoltam a sötétséget, de most megint a közelben vagy

Nézem, ahogy az óramutató elalszik rajtunk

Már elveszítettem a fejem ezekben az édes álmokban, a magányban

Már elveszítettem a fejem ezekben az édes álmokban

Az elmém olyan hangos volt

Kiút nélkül

Egy hely nélkül, ahol mozdulatlannak lehet lenni

Ideje elvágni ezeket a kötelékeket

És nézni, ahogy az árnyékaink repülnek

Engedni, hogy beáramoljon a sötétség

A fogásod láncon tartotta a szívem

Olyan sokáig vártam, hogy eltörjön

Valami a levegőben azt érezteti velem, hogy megint itt vagy

És hiányoltam a sötétséget, de most megint a közelben vagy

Nézem, ahogy az óramutató elalszik rajtunk

Már elveszítettem a fejem ezekben az édes álmokban a magányban

Nem félek

Egyedül lenni

Érezni a teredet

Tudni, hogy nem vagy itt

Elveszíteni az irányítást

Ha semmi többet

Érezni az égést

Valami a levegőben azt érezteti velem, hogy megint itt vagy

És hiányoltam a sötétséget de, most megint a közelben vagy

Nézem, ahogy az óramutató elalszik rajtunk

Már elveszítettem a fejem ezekben az édes álmokban a magányban

Már elveszítettem a fejem ezekben az édes álmokban