Locul potrivit [Hungarian translation]

Mostantól fogva gyermekek vagyunk,

Telve csodálattal, telve szeretettel.

Szemeinkkel követünk téged,

Most már tudjuk, mit is mondtál utunkról.

Megszámlálhatatlan virág és palota,

Holnap talán már aranyunk és kenyerünk lesz,

Te egy valódi hős vagy.

De egy nap mi is azok leszünk...

És már tudjuk, mennyi idő telt el,

S még mennyi fog elmúlni, úgy vélem

Tíz éven belül kapok

Pár hazugságot, mikot először elfogadok, majd hagyom,

Elengedem őket.

Románia belefullad a

Keserűségbe és a hideg vérbe,

Ha bajt csinálunk.

Itt az idő egy hideg sörre,

Versengésre.

Mondd, miért lopsz?

És mennyit akarsz még ellopni?

Nem látod mennyi éhes száj van itt?

És mi mindannyian tudjuk, mit jelent szenvedni?

Hány bukást vagy még képes elviselni?

Minek örülsz még, mire esküszöl?

Hány dolog van még, amit kívánsz?

És biztos vagy benne, hogy ez még nem elég!

Refrén x2

Igen, nincs semmi, ami kicsit megvigasztalna.

Te is tudod, miről beszélek, igen!

Nem a megfelelő helyre születtünk,

Nem, nem, nem a megfelelő helyre születtünk,

Nem kaptunk semmit - nem csináltunk semmit!

Ami az enyém, biztos a tiéd lesz.

Nem tudunk sebekkel borítva felnőni.

Megtanították nekem, hogy nem választhatok más utat,

Elmagyarázták nekem, hogy a világ rossz,

És az élet nehéz, és valahogy, valamit tenni kell.

Azt mondták nekem, egy napon mennem kell,

Fel kell kelnem, harcolnom kell.

Az idő két tűz között telik,

Egyik helyről a másikra megyek,

Keresve jó szerencsémet,

De az egyre csak fut előlem.

A világ érzi, cselekedni kell, nem beszélni.

Egy egyszerű ember nem lehet vezető!

Refrén x2

Igen, nincs semmi, ami kicsit megvigasztalna.

Te is tudod, miről beszélek, igen!

Nem a megfelelő helyre születtünk,

Nem, nem, nem a megfelelő helyre születtünk,

Nem kaptunk semmit - nem csináltunk semmit!