Tudod, ilyen az újmódi rendszer,
Ebben a korban hős a gengszter,
És az éjjel is nappal,
Az élet nagy torta habbal,
De az íze savanyú,
A sorsod üres és iszonyú.
Itt zenék szólnak és fegyverek,
Itt mindenki mindig más lehet,
A fiúk is lányok, az áldás is átok,
De nem tűnik fel senkinek,
És aki elvágja a torkodat,
Az lesz a hírekben az áldozat.
Már nem az, ami volt,
Én elhagyom e kort,
Várnak egy szebb világban
Már nem az, ami volt,
Most elhagyom e kort,
De Te csak élj a mában.
A tévét nézed, de ő is néz Téged,
Ha az adás véget ér, aznap Neked is véged,
Nem élsz kétszer,
De meghalsz újra meg újra
Fogyasztói sorsodat
Egy reklámember írja
Nekem jöhet a bor, de nem kell a por,
Se a láb, amely eltipor,
Se a hálás utókor,
Műemlék, márványszobor
De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe,
Amikor késő lesz a megrendülésre.
Már nem az, ami volt,
Én elhagyom e kort,
Várnak egy szebb világban
Már nem az, ami volt,
Most elhagyom e kort,
De Te csak élj a mában.