Egyszer volt,
nem is olyan rég
Tommy a kikötőnél dolgozott,
az egyesület sztrájkolt,
Elvesztette a szerencséjét...ez nehéz, olyan nehéz
Gina egész nap az étkezdében dolgozik
a pasiáért, hazaviszi a fizetését,
a szeretetért.
Azt mondja, ki kell tartanunk azért, amink van,
Mivel az nem számít,
hogy sikerül-e, vagy nem,
Mi itt vagyunk egymásnak és ez az ami számít,
a szerelmünk - Adjunk neki egy esélyt!
Már félúton járunk,
Imádságon élünk,
Fogd meg a kezem, megcsináljuk, esküszöm,
Imádságon élünk.
Tommynak zálogba adta a gitárját,
Most már szinte mindenét odaadta- Olyan nehéz, ez nehéz
Gina a menekülésről álmodozik,
Mikor este sírva fakad,
Tommy suttog neki, 'kicsim, egy nap majd minden rendben lesz.'
Ki kell tartanunk azért, amink van,
Mivel az nem számít,
hogy sikerül-e, vagy nem,
Mi itt vagyunk egymásnak és ez az ami számít,
a szerelmünk - Adjunk neki egy esélyt!
Már félúton járunk,
Imádságon élünk,
Fogd meg a kezem, megcsináljuk, esküszöm,
Imádságon élünk.
Ki kell tartanunk, készen állunk, vagy sem,
A harcért kell élned, amikor ez minden, amid van,
Már félúton járunk,
Imádságon élünk,
Fogd meg a kezem, megcsináljuk, esküszöm,
Imádságon élünk.