"Nyugodj meg", mondtam, "nézz rám"
Már késő elbújni a sarok mögött
Most mondd el, hová futsz és miért lihegsz
Még sosem láttad azokat, akik a kibaszott ördögökkel táncoltak?
Azokat, akik nagy álmokkal és gyenge kezekkel nőttek fel,
Azokat, akiket belöktek a gödörbe, oldalra szorítottak
Arannyal bevonva, majd átlyukasztva, a gyönyörű Frida Kahlo
Régen mindig csendben maradtam mások előtt, de most nézz rám
Szóval a csoportoddal maradsz
Vánszorogsz, imádkozol, beolvadsz
Nem vagyunk híján a bátorságnak, rettenthetetlenek vagyunk
Zúzódásokkal a könyökünkön nőttünk fel
Le sem szarunk téged
És a csoportodat, akikkel eszel, vánszorogsz, imádkozol, hánysz
Nem vagyunk híján a bátorságnak, rettenthetetlenek vagyunk
Zúzódásokkal a könyökünkön nőttünk fel
Leszarunk téged
És a csoportot is, akikkel eszel, vánszorogsz, imádkozol, hánysz
Nem vagyunk híján a bátorságnak, rettenthetetlenek vagyunk
Zúzódásokkal a könyökünkön nőttünk fel
Leszarunk téged
És ha tudni akarod a történetemet, ülj le és figyelj
El fog tartani néhány másodpercig, szóval kezdj el számolni
Csillogni akarsz, félsz, hogy mindenki más cinkos
Félni a ragyogástól, amink van, míg fiatalok vagyunk
Gyönyörű erkölcsök, de csak félembereké
Világi kultúra, de sztereotípiákból teremtve
Vesd meg azokat, akiknek kevesebb van nálad, és dicsérd a feletted állókat
Becsüld a szüleidet, de köpj rájuk a hátuk mögül
De nekem megvan az utam, az emberek figyelme, három barát, akik nem gyávák
És ha a világ értené, ránk néznének
És én már sokszor voltam megalázva, sosem panaszkodtam
Senki vagyok, de téged és a csoportodat le sem szarom
Vánszorogsz, imádkozol, beolvadsz
Nem vagyunk híján a bátorságnak, rettenthetetlenek vagyunk
Zúzódásokkal a könyökünkön nőttünk fel
Le sem szarunk téged
És a csoportodat, akikkel eszel, vánszorogsz, imádkozol, hánysz
Nem vagyunk híján a bátorságnak, rettenthetetlenek vagyunk
Zúzódásokkal a könyökünkön nőttünk fel
Leszarunk téged
És a csoportodat, akikkel eszel
Igen, a csoportodat, akikkel eszel
Igen, a csoportodat, akikkel eszel