[Történetmeselő:]
Csodák csodájára, a messzi távolban egy baljós forgószél támad és egyenest Daniel felé zúg. Ahogy végigsöpör Transitus vad vidékén, egy titokzatos figura bukkan fel a lépcsőkön.
[A Halál Agyala:]
Nos, helló
[Daniel:]
Ki a pokol vagy?
[A Halál Angyala:]
Utálom, hogy nekem kell szólnom,
Eljött az utolsó órád
Itt az ideje, hogy felszállj a Nagy Túlvilágba
Utálom, hogy nekem kell megadni a végső lökést
Ám te nem adod fel
Lépj tovább a végső állomásra!
[Daniel:]
Nem! Nem tudom elfogadni, hogy ez a vég, nem tudok békében nyugodni
A szerelmem és az életem nincs feloldozva
Egy kevés időre szükségem van még, a lelkem nem tud nyugodni
Kérlek, hallgasd meg a történetemet
[A Halál Angyala és a Fúriák:]
Ezek egyformák, meghalnak, aztán esengnek az életükért
Hazudnak, aztán megtörnek és sírnak
Most nem tudom, miért, ő tetszik nekem, lehet valami a szemében
Hát rendben, adnunk kéne neki némi időt?
[A Halál Angyala:]
És meghallgatni a történetét
Hát mondd, miért kéne egy másodpercet is rád vesztegetnem?
Ó igen, bevallom, cukibb vagy,
Mint az élettelen tömeg többsége
Hát mondd, miért hiszed, hogy jogosult vagy az időmre
Rosszul vagyok tőle és unom már az összes hazugságot
És immunis vagyok a kétségbeesés jajszavára!
[Daniel:]
Nem nem nem! Sosem kellett volna kételkednem benne
Őt nem szabad hibáztatni
Nem számít mit mondanak mások
Vissza kell mennem és tudatnom kell vele; tisztáznom kell a nevét
Nem hallgatod meg a történetemet?
[A Halál Angyala és a Fúriák:]
Ezek egyformák, meghalnak, aztán esengnek az életükért
Hazudnak, aztán megtörnek és sírnak
Most nem tudom, miért, te tetszel nekem, lehet valami a szemedben
Hát rendben, visszamegyünk az időben
[A Halál Angyala:]
Meghallgatom a történeted!
Csak fogd meg a kezem