Maradjunk lent.
(Itt olyan) puha, sötét és álomtalan,
Mélyen rémálmaim és magányom alatt.
Utálom önmagam,
Ahogy nélküled lélegzem.
Nem akarom többé ezt érezni miattad.
Gyászollak,
Nem bánkódom miattad.
Egyetlen igaz szerelem sem vonható vissza,
És bár lehet, hogy eltévedtem,
Minden út egyenesen hozzád vezet.
Vágyom arra, hogy olyan legyek, mint te,
Hidegen feküdni a földön, pont mint te.
Dicsfény,
Vakító fal kettőnk között.
Elolvad, és újra egyedül hagy minket.
A zúgás valahol odakinn kísért.
Hiszem, hogy szerelmünk a halálon át is meglánt minket.
Vágyom arra, hogy olyan legyek, mint te,
Hidegen feküdni a földön, pont mint te.
Idebenn két ember számára van hely, és nem bánkódom utánad,
Eljövök érted.
Nem vagy egyedül,
Nem számít, mit mondtak neked, nem vagy egyedül.
Én mindörökké melletted leszek.
Vágyom arra, hogy olyan legyek, mint te, hugi,
Hidegen feküdni a földön, mint ahogy te teszed.
Idebenn két ember számára van hely, és nem bánkódom utánad.
És ahogy csöndes boldogságban feküdtünk,
Tudom, emlékszel rám.
Vágyom arra, hogy olyan legyek, mint te,
Hidegen feküdni a földön, pont mint te.
Idebenn két ember számára van hely, és nem bánkódom utánad,
Eljövök érted