Valamikor réges-régen olyan jól öltözött voltál
Fogadhoz verted a garast, ugyebár?
Utánad kiáltják az emberek: « Óvakodj bábú, bukásra vagy ítélve !»
Azt gondoltad ugratnak
Csak nevettél rajtuk
Mindenkin akik együtt lógtak.
Most már nem olyan nagy szád,
Most már nem tűnsz olyan önhittnek,
Most, hogy lejmolnod kel a betevődért.
Milyen érzés
Milyen érzés
Hajléktalannak lenni,
Ismeretlenként
Mint egy csavargó?
Magányos kisasszony, te a legjobb iskolákba jártál,
De tudod ott gyakran feltöltöttél a garatra
És soha senki nem tanított meg hogy kell az utcán élni
És most jössz rá, hogy meg kell majd szoknod
Megfogadtad soha nem leszel megalkuvó
A rejtélyes hobóval, de most már rádöbbensz
Ő semmilyen mentséget nem árul
Mikor belenézel szemének tátongó ürességébe
És megkérdezed: « Kötünk üzletet ? »
Milyen érzés
Milyen érzés
Magányosan
Hajléktalannak lenni,
Ismeretlenként
Mint egy csavargó?
Soha nem néztél körül, azért hogy lásd, miként ráncolják homlokukat a zsonglőrök és a bohócok
Mikor mind jöttek és szemfényvesztő mutatványokat csináltak számodra
Soha nem láttad be soha, ez így nem jó,
Nem kellet volna hagynod hogy mások, miattad gyötrődjenek,
Szokásod volt krómozott motorodon utazni, diplomatáddal
Aki a vállán egy sziámi macskát hordott.
Nem nehéz mikor észreveszed valójában ott sem volt
miután elvett tőled mindent amit el tudott lopni.
Milyen érzés
Milyen érzés
Magányosan
Hajléktalannak lenni,
Ismeretlenként
Mint egy csavargó?
A királylány a toronyból és minden rendes ember
Isznak, gondolván jól végezték dolgukat
Csereberélve mindenfelé drága ajándékokat és dolgokat
De édesem jobb lenne, ha levennéd a gyémántgyűrűdet, és jobb lenne ha zálogba adnád
Annyira nevetségesnek találtad
Napóleont rongyokban és az ő nyelvezetét,
Menj most hozzá, hív, nincs semmi vesztenivalód,
Most láthatatlan vagy, nincs semmi titkolni valód.
Milyen érzés
Milyen érzés
Magányosan
Hajléktalannak lenni,
Ismeretlenként
Mint egy csavargó?