[1. versszak]
Néha nem tudom rávenni magam, hogy hangosan kimondjam
Félve, hogy, amit mondok valahogy rosszul jö ki majd
Akkor tűnik úgy, hogy napról napra csak körbe járunk
Fokozzuk a drámát a darabban, csak hogy boldoguljunk
[Elő-kórus]
Olyan érzés ez, mint a félelem
Mintha eltűnnék
Olyan nehézzé válik a kormányzás, de továbbmegyek
Muszáj vitáznunk?
Mikor olyan későre jár
Mintha a vérem folyna, de várok mintha minden rendben volna
[Kórus]
Boldoggá teszel, a magasba viszel, szárnyakat adsz
Mikor az enyém vagy, az égen megérintem a holdat
A magasba viszel, viszed a lelkem, elrepíted oda
Ahol csupa új csoda fog megjeleni, óh
(Vigyél magasabbra, adj szárnyakat, fenn az égben a hold)
[2. versszak]
Egy nap nemrég, azt gondoltam, hogy nem jössz vissza
És rábdöbbentem az érdektelen álmaimra
És a terveken meg az összes cselen át, amit megpróbálunk
Csak az álmoknak marad ereje, azok dacolnak
[Elő-kórus]
És ez olyan mint a félelem
Mintha eltűnnék
Olyan nehézzé válik a kormányzás, de továbbmegyek
Muszáj vitáznunk?
Mikor olyan későre jár már
Mintha a vérem folyna, de várok mintha minden rendben volna
[Kórus] (2x)
Boldoggá teszel, a magasba viszel, szárnyakat adsz
Mikor az enyém vagy, az égen megérintem a holdat
A magasba viszel, viszed a lelkem, elrepíted oda
Ahol csupa új csoda fog megjeleni, óh
(Vigyél magasabbra, adj szárnyakat, fenn az égben a hold)