Minden alkalommal olyan, mintha idegenek lennénk,
habár még mindig nem ismerjük egymást igazán,
a városodban csak egy turista vagyok, sosem érzem otthon magam,
de valahogy mégis jobb, mintha külön lennénk.
A hétvégék közötti idő túl hosszú,
A telefonbeszélgetések, csak őrületbe kergetnek,
nem ismerem a mindennapjaidat,
és ha sosem beszélsz róla,
olyan mintha szekrénybe zárnánk.
Órák hosszat ülök a vonaton és minden lélegzetvételemet érzem.
Utálom a távkapcsolatunkat
Mindig itt vagy, de nem teljesen
Az elválásunk mindig őrületbe kerget
és hogy hol voltál, nem kérdezem.
Utálom a távkapcsolatunkat.
Egy órát várakoztam a pályaudvaron
A kezem megfagyott a kávé körül,
A barátaim kérdezgettek
mára mindegyiket töröltem,
Kíváncsi lennék, hogy felhozzák-e ellenem.
És vasárnap ott ülök melletted
és tudjuk, hogy meg tudjuk csinálni, hogy tudjuk kezelni.
Hétfőn újra felébredek,
És túl sokszor gondolom át, meg nem vagyok benne biztos.