Az ilyen szörnyetegek, mint te
körülvesznek minket és nem könnyű
felismerni őket és te ezt tudod mert
maszkok mögé bújnak
Kiköpnek a világba
csak hogy legyen egy könnyű étkezésük
Én még mindig itt vagyok
Erős a lelkem, a tiednél erősebb
Ez sosem egyszerű
elfogadni hogy felismerlek
a ráncaimban, amik
egyre csak jobban hasonlítanak a tiedre
És ez a vér
ami kicsit egy szörnyetgé, kicsit az enyém
Elgondolkodtat hogy köszönetet kell mondanom neked
amiért nem vagy itt
Pár
arcvonás
Semmi más belőled
nem él tovább bennem
Egy családnév amit magammal cipelek
Csak ennyi leszel
és nem látsz többé
A szörnyekkel, mint te
tele van a világ és nem egyszerű
őket felismerni és ezt te tudod, mert
mossák kezeik és édes a hangjuk
De ha jól belenézel a szemükbe
Nem látsz bennük semmit
Kibérlik a szíved egy sötét éjszakán
kerülve minden fényt
Pár
arcvonás
Semmi más belőled
nem él tovább bennem
Egy családnév amit magammal cipelek
Csak ennyi leszel
és nem látsz többé
Minden rossz jó ha azt szolgálja,
hogy megtanuld kezelni az ütéseket
Egész idő alatt itt voltam
távol magamtól de a világ részeként
már nincs félelem
nincs semmi
ami egykor óriás volt ma már nem látszik
a háton sebeket találsz
és ez az a hely ahová a szárnyakat illesztik
Pár vonás a bőrön
Semmi más belőled
nem él tovább bennem
Egy családnév amit magammal cipelek
Csak ennyi leszel
és nem látsz többé
Minden rossz jó ha azt szolgálja,
hogy megtanuld kezelni az ütéseket
Egész idő alatt itt voltam
távol magamtól de a világ részeként
már nincs félelem
nincs semmi
ami egykor óriás volt ma már nem látszik
a háton sebeket találsz
és ez az a hely ahová a szárnyakat illesztik
Minden rossz jó ha azt szolgálja,
hogy megtanuld kezelni az ütéseket
talán egy nap apa leszek
és azt fogom mondani neki változtassa meg a csillagait
azt fogom mondani neki hogy az ütés fáj
és hogy egy szó van amikor öl
és amikor a hátadon sebek vannak
ez az a hely ahová a szárnyakat illesztik.