Sűrű az élet?
Ki éli jól,
és mit érhet?
Mert megszülettem,
és ember lettem,
én is élek.
Az életem lemeze fordul.
S ha valaki visszatenné a tűt,
valamit újrajátszanék,
van, amit meg se hallanék,
megbocsátanék,
vagy másképp mondanék.
Van, ahol reccsen és zörög,
van, ahol ugrik, túlpörög,
megcsuklik a hang egy karcolásban,
s remeg az ív,
kihagy a szó,
kihagy a szív.
Úgy érzem,
számtalan réteg
rakódott rám,
hangok, vágyak.
S a lényeg közben
nem változott,
csak a látszat.
Az életem lemeze fordul.
S ha valaki visszatenné a tűt,
eleven barázdák szava
vágyakat, érzést bontana.
Arcot, mondatot
egy-egy akkordban.
Szembe is jönnék magammal,
magamba rejtett magammal,
s egy néma küzdelem, amit feladtam,
égetne még,
mérgezne még,
izgatna még,
szédülnék.
Az életem lemeze fordul.
Holnaphoz ér, s lassít a tű,
tisztul az érzés és a vágy,
mélyül a vonzalom hozzád.
Próbálom a szó erejét inni még.
Valamit adhatna talán,
neked is adhatna talán,
erre vágyom én, ugye megérted, míg
szavam tiéd,
hangom tiéd,
szívem tiéd,
őrizd meg.