A sötétség elért a rózsákhoz,
A tűz eléri a levegőt,
A színek, melyeket létrehoztam,
Hirtelen messzire röppentek.
Nem harcolok magammal, nem fogom követni,
Mert a választásaim az enyémek, ez a sorsom,
És sosem fogok meghajolni a bánat előtt,
Szembenézek majd mindennel, mely az utamon szembejön velem.
A hazugság, a gonosz, a csönd,
Átöleli a világot a szakadék peremén.
Ref.
Hagyj minket elégni,
Hagyj minket elégni
Az éjszakában az égen, ma éjjel/ma éjjel az éjszakai égen,
Hagyj minket elégni,
Hagyj minket elégni
Ebben a tűzben, mely sóvárgásra késztet minket.
Harcolunk a csöndtől való félelmünkkel,
Átrohanunk a falakon ott, ahol állnak.
Hagyj minket elégni,
Hagyj minket elégni,
Hagyj minket elégni.
Nem keresem többé a holnapot,
Megérintem az eget, míg képes vagyok rá,
Az ismeretlen mindig várni fog,
Utolsó napomon majd kezei közé ugrok.
Nem harcolok magammal, nem fogom követni,
Mert a választásaim az enyémek, ez a sorsom,
És sosem fogok meghajolni a bánat előtt,
Szembenézek majd mindennel, mely az utamon szembejön velem.
Miért, miért nem hagysz elégni?
Miért nem jössz le
És törsz ki, és hagysz elégni?
Ó, miért, miért nem hagysz elégni?
Miért nem hagysz elégni?
Miért nem hagysz elégni?
Ó, miért?
Üldözöm a démonokat a fejemben.
Ó, miért én?
Várom, hogy a láncok a földre rántsanak.
A sötétség elért a rózsákhoz,
És a tűz eléri a levegőt.
Ref.