Les trois cloches [Hungarian translation]

kis falu a hegy tövében

elbújva az élet elől

egyik este csillagok fényénél

egy gyermek a világra jön

Jean-Francois Nicot lesz a neve

pirospozsgás nagy legény

a templomban holnap

tartják a keresztelőt.

zeng, bong a harang

hangját, zengik a hegyek

így tudatják a világgal

Jean-Francois megérkezett

kis törékeny lelkének

kér törődést a harang

hiszen ő kicsi láng még

vegye őt körül,

boldogság és békesség.

kis falu a hegyek tövében

távol az úttól, az emberektől

peregnek, futnak az évek

és Jean-Francois megnősül

elveszi az édes Elise-t

ki fehér mint, a szál virág

Isten és ember előtt megfogadják

e naptól ők férj és feleség.

fennen zengtek a harangok

hangjuk vissza vissza köszönt

csodálatos nap volt bizony

mikor Francois Nicot megnősült

„mától egy szív, egy lélek vagytok”

mondta nekik a pap.

„őrizzétek ezt a tiszta lángot

mely lobogva hirdeti

szerelmetek nem oltja ki semmi”

kis falu a nagy hegyek lábánál

hol az idő egyformán siklik, lobog

egy csillagos éjszakán

megáll egy szív, Francois halott

mert minden test esendő

akár a virág a mezőn

gyümölcsök, virágok

mind elszárad, odavész.

zengnek bongnak a harangok

énekelnek, dalolnak a szélben

méltósággal, monoton.

hangjuk az élőkhöz is szól

„ne remegj hű kebel

Isten téged számon tart.

szárnya alatt találkoztok

a végtelen léttel,

a szerető végtelennel”

zengnek bongnak a harangok

énekelnek, dalolnak a szélben

méltósággal, monoton.

hangjuk az élőkhöz is szól

„ne remegj hű kebel

Isten téged számon tart.

szárnya alatt találkoztok

a végtelen léttel,

a szerető végtelennel”

fordította Gaál György István