Nem félek az úttól,
Látni kellene, belekóstolni
A vesék völgyében kanyargó útvesztőkbe,
És ott minden rendben lesz,
Visz minket a szél.
Az üzenetet a Göncölszekérnek
A versenypályát,
A bársonyos pillanatot,
Még akkor is, ha semmire sem jó,
Elviszi a szél,
Minden el fog tűnni,
De a szél visz minket is
A simogatást, a golyózáport,
És a sebet, mely szétfeszít minket,
A hajdanvolt idők,
a tegnap és holnap palotáját,
A szél elviszi őket is
A vállon hordott génjeinket,
Az atmoszféra kromoszómáit,
A galaxisok taxijait,
És a repülő szőnyegemet?
Elviszi a szél,
Minden el fog tűnni,
De a szél visz minket is
A halott éveink parfümjét,
Melyek az ajtódon kopoghatnak,
A végzetek végtelenségét,
Egyet legyőzöl és mi marad?
Elviszi a szél
Mialatt jön a dagály,
És mindenki számadást csinál,
Az árnyékom völgyébe viszem porszemeid
És elviszi a szél
Minden eltűnik majd,
De a szél visz minket is