Le temps qu'il nous reste [Hungarian translation]

Mennyit számít az idő, mely felettünk eltelik,

megvan rá az esélyünk, hogy együtt öregszünk:

A te szemeid mélyén élni fog a szeretetem,

A szívem mélyén még élni fog a fiatalságod.

Mint egy gyermekkorombéli ima idején

A szavaid az ajkaidról bizalmat adnak nekem.

Én elképzelem akkor magunkat kéz a kézben,

minden mosolyunk azt jelenti, hogy szeretlek téged.

De ha egy közülünk először távozik,

akkor lehunyja a szemét örökre

Arcán egy utolsó mosollyal.

És a másiknak, ki elvesztette fél életét,

tovább telnek a napjai egészen az éjszakákig.

Annak a szíve egész biztosan fájni fog

mégis miért, de miért?

Amikor az ajtó egészen hangtalanul kinyílik,

a szívem gyorsabban ver, én tehozzád találok.

Amikor megfogjuk egymás kezét én mindent elfelejtek,

Olyan érzésem támad, hogy megállt az idő.

De ha egy közülünk először távozik,

akkor lehunyja a szemét örökre

Arcán egy utolsó mosollyal.

Egy nap, amikor egyikünk túl fáradt lesz,

szinte boldog hogy ő lesz az első

és a másik azonnal követni fogja őt.

~ ~ ~

Én elképzelem akkor magunkat kéz a kézben,

minden mosolyunk azt jelenti, hogy szeretlek téged.