Ez egy történet, szerelemről és a vágyról,
amelynek helye a szép Párizs, Kr.u. 1482-dik évében.
Mi, a névtelenek művészei a szobroknak vagy rímeknek
megpróbáljuk átadni varázsait nektek, a jövő évszázadainak.
Eljött a katedrálisok kora, a világ egy új évezredbe lépett.
Az ember a csillagokig akart jutni, megírni a saját történetét.
Üvegre vagy kőre. Kő kő után, nap nap után.
Évszázadról évszázadra láthatott tornyokat felemelkedni,
amiket a saját kezével szeretettel épített.
Költők és trubadúrok énekelték a szerelmes dalaikat,
amelyek jobb holnapot ígérnek az emberiségnek.
A katedrálisok korának vége, a barbár horda a város kapuinál van. Engedjétek be ezeket a pogányokat, ezeket a vandálokat!
A világ vége előre van vetítve 2000 évre!
Előre van vetítve 2000 évre.