Értelmetlenül járkálok, semmit sem csinálok
Előttem egy fal gátolja a haladást
Durva ébredés, könnyekkel teli éjszakák
Én vagyok a bűnös, akit el kell ítélni.
Elvesztettem az irányt és az érzékeimet
Már nem tudom kezelni a helyzetet
(Refrén)
Azt hittem, hogy mindent tudok mirólunk
Akik egészen a végéig eljutottunk
És hogy a jó feltartóztatja a bűnt
Azt hittem, mindent tudok magamról
De olyan sok dolog van, amit nem ismerünk,
Ahogyan tégedet sem
S tettetem hogy látok, pedig a sötétben vagyok
És a szemeimmel már csak sírni tudok
Vajon képes vagy meghallgatni, és tudsz-e megérteni
És megtenni a lépést, mely közelebb hoz bennünket?
Elvesztettem az irányt és az érzékeimet
Már nem tudom kezelni a helyzetet
(Refrén)
Vajon elegendő lehet az én bánatom
Eltörölni a kimondott rossz szavakat,
És visszatérnének hozzánk a színeink
Vajon elegendő lehet az én szerelmem
Hogy egy napon végül te adj nekem
Jogot hogy tévedjek
(Refrén)