Nem változtathatod meg őket,
ők a szerelem,
törékenyek, de mégis
erősebbek nálunk.
Nem változtathatod meg őket,
ők a fény,
ők a vers,
az, amit minden éjjel
megírnál neki.
A nők szeretnek,
teljes szívükből,
behunyt szemmel álmodoznak,
ha ígérnek, tudd, sose csapnak be.
A nők szeretnek,
megbocsátanak neked,
örökké bonyolult kislányok,
akik megbújnak egy egyszerű „nem” mögött.
A nők egy esti csók,
a tavasz illata,
melyet Capri-n* kerestél velük.
A nők egy felhőn élnek a saját álomvilágukban,
soha nem vallják be, ha gondjuk van.
A nők szeretnek,
és amikor szeretnek,
ezt szégyen nélkül teszik,
mert ez a szerelem.
A nők logika nélkül szeretnek, ezt a világot sose tudod megérteni,
de aztán nevetnek,
a szív már „igen”-t mondott.
A nők színlelnek, de ha téged akarnak, semmi a világon meg nem állíthatja őket,
a szerelemért soha nem rejtőznek el.
A nők egy esti csók,
egy könnyű dal, melyre csak vele táncolnál.
A nők szeretnek, és ha téged akarnak, semmi a világon meg nem állíthatja őket,
mert a szerelemben sose adják fel.
A nők egy esti csók,
bolond tettek, melyeket megismételnél,
csak érte,
csak vele,
a nők szeretnek…
* valószínű utalás Capri szigetére, ahonnan a szerző is származik (Mellesleg a dal a Capri – Az álmok szigete sorozat végefőcímdala volt a második évadban.)