Tisztelt Elnök Úr!
Önnek szánom levelem,
alkalma terem
talán olvassa borúm.
A fegyveres erőinktől
megjött behívóparancsom,
húzzak háborús bakancsot
szerda naplemente előtt.
Tisztelt Elnök Úr!
Bevonulni nem fogok.
Földi e mocsok,
szegényt ölni mint kényúr?
Dühös lesz, mérges tályog,
büszkén idevésem,
megszületett döntésem:
én dezertálok.
Mióta világra jöttem
láttam apámat meghalni,
testvéreimet elárvulni,
és sírni gyermekeimet.
Édsanyám sokat szenvedett,
de most már nyugodt sírjában,
s kigúnyolja a bombákat,
s kigúnyolja a férgeket.
Mikor magam fogoly voltam
ellopták feleségemet,
ellopták vele lelkemet,
s mindent mi kedves a múltban.
Nekivágok pitymallatkor,
a halott évek orrára
csapom az ajtót bátran
mikor végleg elballagok.
Holnaptól koldulni fogok
Franciaország utcáin
Bretagnetól egész Korzikáig,
s az embereknek azt mondom:
Ne engedelmeskedjetek!
Ne menjetek háborúba!
Ne teremjen koszorúknak
halom tetemetek felett!
Ha vért kell áldozni, úgy
sajátját adja,
jó apostol lesz maga,
Tisztelt Elnök Úr!
Ha nyomon követ,
szóljon rendőreinek,
fegyverem nincsen,
bárki könnyen lelőhet.