Kedves Elnök úr!
Ezt a levelet írom,
Amelyt az úr olvas
ha ideje van.
Tegnap kaptak meg
általános mozgositást
és háborúba mennem
kell szerdán belül.
Kedves Elnök úr, én
nem akarok menni!
Itt a földön nem vagyok
hogy szegényeket öljök meg!
Ezt tudom, hogy az úr
megijeszteni fog,
de a döntésem hoztam meg
hogy dezertálok.
A születésnapom óta
apám halálát láttak
és testvéreim elhagyását
és gyerekeim könnyeit.
Sokat anyám szenvedett,
most a sírában van
és fütyül a bombákra,
a hernyókra fütyül is.
Amikor hadifogoly voltam
a feleségem lopták,
a lelkem lopták
és a kedvelt emlékeim.
Holnap pitymallatkor
az ajtót le fogom zárni
a halott évek orrába
és útazni fogok.
Majd koldulok kenyért
Franciaország utain,
Bretagnéból Provencébe
mindenkinek ezt mondom:
Ne engedelmeskedj!
Utasíts le a háborút!
Ne menj háborúba,
Kitérj ütközet elől.
És ha kell adni vért,
adjon a vérét uram!
Képmutató ne vagyon,
kedves Elnök úr!
Ha nyomomon követ,
ezt mondjon a csendőrjeinek,
hogy nekem nincs fegyvérem
és reám rálőhetnek.