Kitárom az ajtót, így hagyva el kezemmel a kilincset
Soha nem lehet tudni mi történhet
Tudod, az utcán baleset is megeshet az emberrel
Megszeretnélek ettől védeni,
Amikor éjjel hazafelé tartasz
Biztonságos utcákra akarlak segíteni tanácsaimmal,
Hogy ne kelljen betévedned árnyakkal teli bolondokkal övezett szegletnyi zsákutcákba
Akik kérges ágaikkal karjaikat nyujtanák rohanva feléd
Szeretnélek megvédeni téged
Minden hamis ígérettől.
Majd tedd azt, mit helyesnek vélsz
De meglátod, a történelmet előre megírni nem lehet
Ne hibáztass,
Ha jobban féltelek, mint kellene,
Ez erősebb nálam, aggódó lelkem mindig is óvni fog téged,
És mindíg is
Megmarad bennem a remegően féltő a szív
Ha kievezel a csónakkal
Várni fogom visszatérted,
Ha elmégy az úton
Azt várom, hogy újra jöjj.
De bárhová mégy,
Érintetlenül hagyok mindent
Így őrizvén szívemben az utolsó élményt.
Gyermekem, te magad döntöd el, hogy élsz,
Én egész életemben megvédelek.
Ma, mikor álomra hajtod fejed a szomszéd szobában,
Imádkozom, hogy minket semmi el ne válasszon.
Majd tedd azt, mit helyesnek vélsz
De meglátod, a történelmet előre megírni nem lehet
Ne hibáztass,
Ha jobban féltelek, mint kellene,
Ez erősebb nálam, aggódó lelkem mindig is óvni fog téged,
És ugyanúgy
Majd tedd azt, mit helyesnek vélsz
Megfogod tapasztalni a magad módján
Ne aggódj,
Ha nem tudnék aludni nyugodtan,
Ez erősebb nálam, aggódó lelkem mindig is óvni fog téged,
És mindíg is
Megmarad bennem a remegően féltő a szív