Ahogy szaladnak a szürke városok
A ködön át látom, felsejlik a hold
Aztán egy hang a fejemben oldja a hasonlatot
Azzal hogy:
„Kövess engem, menjünk le a völgybe, tudod
A lelkedből átsüt a hold fénye”
Túléltem amit furcsa családom akart
De lelkem csendjében megszólalt a hang
Azzal hogy:
„Kövess engem, menjünk le a völgybe, tudod
A lelkedből átsüt a hold fénye”
„Dávidom nem kell félned
E világ neked túl hideg
Támaszd hát fejed nékem
Van erőm, hogy vigyelek”
A 20-as évek szellemei jönnek
Az arany nyarak megtartanak
„Kövess engem, menjünk le a völgybe (kövess, kövess engem), tudod
A lelkedből átsüt a hold fénye
Jöjj Lázár, várunk rád
Ideje, hogy felkelj és járj”