[1. versszak]
Beengedtél mert végülis
Ez tűnt a helyénvaló dolognak, óh-óh
Behunyom a szemem és hagylak zuhanni
Azon gondolkozom, hogy vajon mit tudhatsz
Az összeroppanásról, amit én nem
Elég régóta már, hogy könyörögnöm kellett...
Bármiért, de most többet akarok, úgyhogy
[Kórus]
Fektess le, magányos vagyok
Igen, óh-óh
Te nem értesz engem
Soha nem is próbáltál megérteni
Óh, óh, óh
[2. versszak]
Hallom, hogy azt mondod, hogy ez nem ugyanaz
Sajnálom, ez egyszerűn olyasmi, amit nem tudok megmagyarázni
Úgyhogy fogd be a szádat és szoríts magadhoz!
Mindketten tudjuk, hogy jobb ez, mint egyedül lenni
Engem nem zavar az időpocsékolás
Addig, amíg látom a szemedben
[Kórus]
Fektess le, magányos vagyok
Óh, óh
Te nem értesz engem
Soha nem is próbáltál megérteni
[Híd]
Ha rád vágyni hiba
Akkor én hibát követek el, beismerem
Időről időre rá fogsz jönni
Hogy nem gondolod komolyan
[Kórus]
Fektess le, magányos vagyok
Igen, óh, óh
Te nem értesz engem, soha nem is próbáltál megérteni
Sajnálom, feküdj le
Gyere, feküdj, feküdj le
Te nem értesz engem
És soha nem is próbáltál megérteni
Beengedtél mert végülis
Ez tűnt a helyénvaló dolognak, óh-óh