[1. versszak]
Csak néhány gyerek egy nyári utcán,
egy lüktető ütemet kergetve.
Hibákat elkövetve, amire teremtve vagyunk,
elhessegettük őket, mint a papírfecniket.
Azt mondod, beteg és fáradt vagy ettől,
de nekem többre van szükségem mint amennyit elismerek.
Minden létező módon hiányzol,
azt mondtuk 'örökké', de az örökké nem fog ránk várni.
[Refrén]
Te voltál az én utolsó fiatal áruló szívfájdalmam,
csak egy éjen át tartott.
Édesem, egy hurrikán közepén elkapva,
búcsút kellett vennünk.
[2. versszak]
Egy autópálya fényei alatt,
ez az a hely, ahol a szellemedet távol tartom.
Lángoló szenvedély voltunk,
most csak füst vagyunk a nyári esőben.
Azt mondod, beteg és fáradt vagy ettől,
de nekem többre van szükségem mint amennyit elismerek.
Minden létező módon hiányzol,
azt mondtuk 'örökké', de az örökké nem fog ránk várni.
[Refrén]
Te voltál az én utolsó fiatal áruló szívfájdalmam,
csak egy éjen át tartott.
Édesem, egy hurrikán közepén elkapva,
búcsút kellett vennünk.
Tudni akarom, hogy itt vagy valahol,
valahol lefelé ezen az úton.
Te voltál az én utolsó fiatal áruló szívfájdalmam,
hogyan, hogyan tudtalak elengedni?
[Átkötő]
Te voltál a legjobb dolog ami valaha történt velem,
és tovább harcolok azért, hogy higgy.
[Refrén]
Te voltál az én utolsó fiatal áruló szívfájdalmam,
csak egy éjen át tartott.
Édesem, egy hurrikán közepén elkapva,
búcsút kellett vennünk.
Tudni akarom, hogy itt vagy valahol,
valahol lefelé ezen az úton.
Te voltál az én utolsó fiatal áruló szívfájdalmam,
hogyan, hogyan tudtalak elengedni?
Nem akarlak, nem foglak elengedni.