Azt hiszem most elmegyek, nem is tudom miért
ragaszkodtam hozzád ezidő alatt.
Világossá tetted, hogy amit érzek, az egy lehetőség,
de te sosem fogok megnyitni a szíved számomra.
Én vagyok az, aki marad
miközben te elsétálsz.
Olyan érzés, mintha fakulnál,
kifakulsz.
Érezni akarom a szívverésed,
a kezemmel a mellkasodon.
Amikor azokba a szemekbe nézek
tudni fogom mi következik.
Elvesztem valamiben,
amiből nincs kiút.
Fáj, de ez lesz az utolsó dal amit megírok.
Bárcsak le tudnék lassítani, megkérdezni, hogy jó lesz-e
elvinni vacsorázni téged valamikor a héten,
de fel kell adnom, úgy tenni, mintha továbbléptem volna,
bár te vagy az egyetlen gondolatom.
Én vagyok az, aki marad
miközben te elsétálsz.
Olyan érzés, mintha fakulnál,
kifakulsz.
Érezni akarom a szívverésed,
a kezemmel a mellkasodon.
Amikor azokba a szemekbe nézek
tudni fogom mi következik.
Elvesztem valamiben,
amiből nincs kiút.
Fáj, de ez lesz az utolsó dal amit megírok.
Lehetne a tiéd a lélegzetem ma éjjel?
Megadom neked az időt.
Lehetne a tiéd a lélegzetem ma éjjel?
Elvesztem a sajátomat.
Érezni akarom a szívverésed,
a kezemmel a mellkasodon.
Amikor azokba a szemekbe nézek
tudni fogom mi következik.
Elvesztem valamiben,
amiből nincs kiút.
Fáj, de ez lesz az utolsó dal amit megírok.