Minden egyes pillanatban élünk, de
Miért nem ismerjük fel azok arcait, kik szeretnek minket?
Mi az Isten, ha nem az a szikra, mi az életet szülte.
Egy idegen mosolya,
Édes zene, csillagos égbolt,
Csoda, rejtély, merre csak utam vezet.
Korai ébredés ebben a mozgó otthonban,
Illata, mint a frissen kaszált fű a reggeli napsütésben.
Vidámparkok nyitott kapui várnak.
Lovagold meg a Napot, minden egyes napnyugtakor,
Találd meg az utat, mi haza vezet.
Lesz majd egy éjszaka, virrasztani fogunk az élet karneválján.
Eme út szépsége eléri hihetetlen csúcspontját.
Nehéz meggyújtani egy gyertyát, helyette könnyű átkozni a sötétséget.
Ez a pillanat az emberiség hajnala,
A nap utolsó útja.
Ébredj, halott fiú,
Lépj be Kalandországba,
Szélhámosok, varázslók mutatják majd meg az igazságot.
Gondtalan zsonglőrök, kígyóbűvölők követik nyomaid.
Ez a pillanat varázsa.
Abrakadabra!