Nem kérek tőled semmit
A te egykedvű köszönésed is megteszi nekem
De te már fájdalmat többé nem okozhatsz
Ami rosszabb, a rossznális
Te annál nem érsz többet, mint ez a fénytelen, újhold
Emlékezz hát mit mondtál nekem
Hagyd hogy én legyek a te legnagyobb reszketésed
Ne menjél el, rövidítsük meg a távolságot
A nagy egymásra való várakozás közben
Nem zavarodtam össze sosem
Az ismeretlen kezek, amik téged fognak.
És beszél, viccelsz, nevetsz
Leülsz és aztán kiközösítesz és magamon érzem
Az ismerős mosolyokat, a mosolyokat a bőrömön
Amikor mi voltunk a föld és a csillagok
Most ha akarsz engem és ha akarod azt
Hagyd hogy én legyek a te legnagyobb reszketésed
Ne menjél el, rövidítsük meg a távolságot
A nagy egymásra való várakozás közben
Nem zavarodtam össze sosem
A gondolataid megfognak
Elmébe megyek a szükségleteidnek és már többé semmi más nem lesz fontosabb ennél
Csak...
Ha azt akarod
Hagyd hogy én legyek a te legnagyobb reszketésed
Ne menjél el, rövidítsük meg a távolságot
A nagy egymásra való várakozás közben
Nem zavarodtam össze sosem
A gondolataid megfognak
És a múlt megadja magát a jelenben.