Landscape [Hungarian translation]

Nem láthatja többé a tájat

A fájdalmából festve

A története elé van vésve

Most az egész tájkép csupán egy üres tér

Vágyak több holdon*, egy hegynyi gyengédség

Mert olyan, mint az idő**; nyugalmat nem tűrő

Sötét víz szülte, az eső és hó lánya

Mert ez ott forr a vérében

A családfától elvágja őt

A tájban fejlődik, drágám, kettőnk között

Csak csendre vágyik, de a magánytól tart

Egymagában lenne, de téged is akar

A toronyhoz futott, hátha attól látni fog

De a tenger elmosta a világítótornyot

Mert olyan, mint az idő; nyugalmat nem tűrő

Sötét víz szülte, az eső és hó lánya

Mert ez ott forr a vérében

A családfától elvágja őt

A tájban fejlődik, drágám, kettőnk között

Visszaadom hát a szabad eget

Tiéd lesz a nyílt tenger

Felnyitom a múltat, drágám, neked, hadd lásd

A szádban a pisztoly, majd ráharapsz

a töltényre, kiköpöd

Mert ez már vérvonalhoz kötött

A szertartások kettőnk között ***

Mert olyan, mint az idő; nyugalmat nem tűrő

Sötét víz szülte, az eső és hó lánya

Mert ez ott forr a vérében

A családfától elvágja őt

A tájban fejlődik, drágám, kettőnk között