Élan [Hungarian translation]

Ne aludj tovább, engedd a tavaszt beszélni

az ember előtti idők nyelvén

Hallgass meg egy nárciszt hogy elmondja a történetét

Engedd be a vendéget, menj ki, légy az első ki üdvözli a hajnalt

A menny mezei a szüretre várnak

A szirtek melyről még senki nem ugrott alá, a még érintetlen hideg vizek

A máshol a még nem látottat teremti meg

Végre elérkezett a te számod, szabad esés várja a bátrat

Jöjj

Ízleld meg a bort

Versenyezz a vakokkal

ők azok akik elvezetnek téged a fényből

Írni a semmiről az idők végéig

Jöjj

Lovagold meg a felhőket

Versenyezz a sötéttel

mely a meg nem tett esésből táplálkozik

Találkozz velem hol a szirt beleér a tengerbe

A rejtvényre a válasz ott van a szemed előtt

Holt levelekben és tovatűnő egekben

a visszatérő hattyúkban és a kitartó bátortalan emberben

írásokban a kert könyvében, egy szerető pillantásának percében

Homokvárat építeni közel a parthoz

Kártyavárat egy kopott asztalról

Egy otthont barátságból, egyensúlyban és csendben

Szöveget írni a dalnak, melyet csak te értesz meg

Erősen megülni minden hullócsillagot

Kelj életre, tárd ki az elméd, nevess az idejétmúlt dolgokon

Jöjj és igyál, hadd szivárogjon át az elme gátja

Száguldj a nagy Élannal, ropj táncot a temetésen

Jöjj!