Ejött hozzám egy reggelen, egy magányos vasárnap reggelen,
Hosszú haja lengett a tél középi szélben.
Nem tudom, hogyan talált rám a sötétben, ahol sétáltam,
És a körülöttem lévő pusztulásban, egy olyan harcban, mit nem tudtam megnyerni.
Refrén:
Ahhhahhhahhahahhhahhhahhh
Megkért, nevezzem meg ellenségeimet. Azt mondtam, szükségem van néhány férfira
Hogy harcoljak velük és a szeretet vagy Isten gondolata nélkül megöljem testvéreiket.
És könyörögtem neki, hogy adjon lovakat, mikkel eltiporhatom ellenségeimet,
Szenvedélyem lángolt, hogy felfaljam az életnek ezt a hulladékát.
Refrén:
Ahhhahhhahhahahhhahhhahhh
De ő nem akart a harcra gondolni, mely állattá alacsonyítja az embert,
(A harcra), mit oly könnyű elkezdeni, de lehetetlen véget vetni neki.
Mert ő minden ember anyja, s bölcsen azt mondta nekem,
Hogy én félek újra egyedül járni, és megkérdeztem, maradna-e?
Refrén:
Ahhhahhhahhahahhhahhhahhh
"Ó, hölgyem, nyújtsd a kezed", sírtam, "Ó, hadd pihenjek melletted."
"Legyen hited és bízz bennem," mondta ő, és szívem megtelt élettel.
Az erő nem mérhető számokban. Nincs ilyesfajta tévhitem.
De ha szükséged van rám, biztos lehetsz benne, nem leszek messze.
Refrén:
Ahhhahhhahhahahhhahhhahhh
Miután így szólt elfordult, és én nem találtam szavakat.
Álltam és bámultam, míg láttam fekete köpenyét eltűnni.
Munkám nem könnyebb, de most már tudom, nem vagyok egyedül.
Azt hiszem, egy új szívre leltem azon a szeles napon.
És ha egy nap eljön hozzád is, mélyen idd minden bölcs szavát.
Fogadjátok tőle nyereményként, és üdvözöljetek engem.
Refrén:
Ahhhahhhahhahahhhahhhahhh