La vita mia [Hungarian translation]

Életem

Nem tudjuk többé elérni, irányítani

Ezt a szerelmet, ami eltűnik, elszökik

Szomorú vagy,

Aztán zavart

Nem mondod többé: milyen szép időt hozol

S tényleg esik

Ki akarnál menni velem, hogy megfázz

S én így, a leglengébben öltözve meghalnék

De megadnám magam, csak, hogy újra lássam

Az életemet, a legrövidebbre fogott búcsú

És én kifelé nézek

Szíveket látok, és fákat álmodom, miket én is

Én is megmásztam egyszer

És befészkelvén magam odafenn

Felismerem, hogy te vagy, te vagy az életem

Ennek az életnek, a karok, a kezek között

Szép arca van, a te arcod, és nagy szép szemei

Üressége, mit te adsz neki, és a mosolyod is átéltem

S összekevertem a sajátommal

Ha (tényleg) ez az élet, (akkor) megérintettem

Éreztem már magamon, azt öleltem benned

Jobban megnézem, és már

Semmi kétségem sincs, hogy neked kell lenned, te vagy az életem

Milyen gyönyörű szemeket látnál a szemeimmel

Mennyi szerelemet, mit a kezeimmel ragadtam meg

S ami (most) szárnyakon száll tova

Szerelmes lettem

Készültem elmondani neked, majd el is árultam

Hogy mi voltál (már) akkor (számomra)

Itt egy zápor

Kimehetünk, hogy együtt fázzunk meg

Vagy inkább, hogy reszkessünk

Mert reszketésre késztet

Az élet, ami tovatűnik veled, aki viszed magaddal, viszed magaddal

Az életemet