Az ismeretlen városban,
Semmit sem szeretek.
Mindig kimegyek az utcára,
ami túl messze visz.
Végtelen utakon,
Eltévedek.
A rakpartok, az utak,
És végül a kihalt körutak.
Majd két ház között,
Zajt hallok.
Egy hosszú vonat az a hídon,
Ami siet valahová.
Az ismeretlen városban,
A nappal, s éj,
Mint egy kóbor kutya,
Jön, és elmegy.
Vannak járókelők,
akik úgy tűnnek, elkerülnek téged.
És nincs idejük arra,
Hogy rád mosolyogjanak.
Az ismeretlen városban,
Amikor az éj leszáll,
Félek a csupasz falaktól,
A teljesen szürke falaktól.
Félek a hoteltől,
A hideg ágyban.
És a kegyetlen reggel,
felébreszt.
Aludni akarok
Aludni egész nap
Az emlékeimmel,
A szerelmes emlékeimmel.
Az ismeretlen városban,
Gondolok rád.
De emlékszel még rám?
Csak egy kicsit is?