Egy elfúló pillanat
Egy későnyári estén
Az angyalok már elmentek
És az arcuk, fehér foltokkal
Azt hiszem túl késő már
Hogy bevalljam neked, hogy fájt
Az én haldokló szívemnek
És az emlékeimnek, fehér foltokkal.
Ha elveszítesz, tudd meg, hogy a tiéd vagyok,
És a karjaiban ringat majd a halál.
Mert ha elveszítesz,
Az csak azért lesz, hogy a tiéd maradjak.
És a karjaiban ringat majd a halál.
Az eső lefolyik templomaimon
A villámok a te lehullásodról énekelnek
Befészkelvén az életem ellen
A te nevetésed ismétlődik majd elhalkul
Azt hiszem túl késő már,
Hogy bevalljam neked, hogy fáj
A szívem már nem olyan, mint volt
Mert gyengéden elalszik.