La Noyée [Hungarian translation]

Lefelé sodródsz

Az emlék folyóján

És én, a parton futván

Kiáltok, hogy gyere vissza

De, szép lassan, egyre csak távolodsz

És eszeveszett futásomban

Fokozatosan behozok

Egy szeletnyi elvesztett területet.

Időről időre, belemélyedsz

A mozgó folyadékba

Vagy súrolván néhány tüskebokrot

Hezitálsz és megvársz engem

Az arcodat takarván

A felhajtott ruhádba

Félvén, hogy nehogy elcsúfítson

A szégyen és a megbánás.

Nem vagy több már, mint egy szerencsétlen roncs,

Döglött kutya a vízben

De én rabszolgád maradok

És beugrom a folyamba

Mikor az emlék véget ér

És a felejtés óceánja,

Szívünket és fejünket összetörve,

Örökre egyesít minket.