Igen, talán sötét és titokzatos,
amikor akarja félelmet okoz,
De átölel téged és megvéd, ha hallgatod...
Ha elbújsz és benne keresed az erőt, hogy tovább bírj menni és ne csald meg a napsugarakkal.
Megvéd a sértésektől és a pletykától,amik csak bántani és lejáratni akarnak engem,hagyja ha tévedésbőlbántom is magam, sértegetés nélkül...
Nem úgy mint te aki pillanatok alatt kitöröltél mindent.
És csak a legrosszabb dolgok maradtrak meg benned egy hibám és egy pillanat miatt, amikor egyedül éreztem magam,
bátorság nélkül...
De éjjel, tudom rám gondolsz, szerelmem,
A sötétben mindig a kezemet keresed, ne...
Ne játszd hogy már igenis jól vagy...hirtelen nem lehet elfelejteni.
Semmit ami ilyen mély és intenzív, legalább is azt hiszem.
Azt mondom sikerül a kétségbeesés pillanatában, amikor körülöttem
minden olyan sötét,
mint az éj,
mint a hordó,
mint sosem gyógyuló, elhagyatott,
még nyitott sebek.
Tévedni emberi dolog, de neked minden egy tévedés.
Én csak egy erőszakos gazember vagyok, egyszer végre próbálok a szívemre hallgatni
és nem a bűszkeségemre.
De éjjel, tudom, rám gondolsz szerelmem,
a sötétben mindig a kezemet keresed, ne...
ne játszd hogy már igen is jól vagy...
hirtelen nem lehet elfelejteni...
semmit ami ilyen intenziv, legalábbis azt gondolom.