À la musique [Hungarian translation]

Vasút tér, Charleville

A gyarló gyöpre nyírt állomás–téri kertben,

hol kínosan kimért a fű, fa és virág,

szellőzi a kehes, izzadt polgárvilág

ütődött álmait minden csütörtökesten.

A liget közepén katonabanda zeng,

csákója bólog a fuvolák valcerére:

körötte legelől a piperkőc feszeng,

s a közjegyző mered mütyürke–számjegyére.

Magánzók cvikkere jelzi a falsokat;

viszi kövér nejét a pohos hivatalnok,

mellettük lelkesen pletykáló nőcsapat,

ruhájuk fodrai akár a hírharangok.

Szatócs–kupaktanács a zöld padok során,

gombos pálcáikat az út porába fúrják,

vitáznak súlyosan a nagyvilág során,

tubákot szívnak és tovább tűnődnek: "Úgy hát..."

Ágyéka dudorát lapítva egy padon

pitykés polgár feszeng, flamand pocakja hájas,

pipáját élvezi, melyből mint fűhalom,

lóg a dohány – bizony csempészett szűzdohány az!

Gúnyos suhanccsapat vihog a zöld gyepágy

mentén, s szerelmesen a puzonok szavára,

rózsákat szíva és naivul a bakák

becézik a babát, a pesztrára vadászva.

– Én pedig, hanyagon, mint egy diák, megyek

zöld gesztenyék alatt fürge lánykák nyomában.

Ők tudják, nevetőn visszatekintenek

és pajzánság ragyog a szemük sugarában.

Én meg se szólalok, s bámulom egyre csak

fehér nyakuk bolond fürtök csipkézte húsát,

meg azt, hogy ível a könnyű kis blúz alatt,

túl a váll hajlatán a pompás idomú hát.

Cipőjük kutatom, harisnyájuk lesem.

– Szép lázban testüket elképzelem magamnak.

Furcsálva néznek ők, suttognak csöndesen...

– S brutális vágyaim ajkaikra tapadnak...

Fordítás - Rónay György