Ki ez a nõ, aki az utcákat járja?
Hova tart?
A ködös éjben, a zord hidegben
mit csinál?
Egy selyem kendõ mögé rejtõzve,
alig lehet kivenni arcának formáját.
A város egy nagy fehér sivatag,
melyet árnyékként szel át.
Kísérteties
Ki ez a nõ, aki az utcákat járja?
Mégis ki õ?
Miféle rejtelmes randevúra
igyekszik?
Épp most oson be egy kapualj alá,
és lassan a lépcsõ felé veszi az irányt,
Hova megy?
Egy ajtó kinyílt,
s õ kopogás nélkül berontott,
és ott állt elõtte.
Egy férfi fekszik egy nagy ágyban,
Azt mondja neki: már vártalak.
Drága könyörtelen,
A mozdulatlan szobában
Elhúzta a függönyöket,
s egy piros selyem párnára
Helyezte kabátját.
Olyan gyönyörū, mint egy menyasszony,
a hosszú fehér ruhájában,
a csipke ruhájában.
Fölé hajol és a férfi elámul.
Vajon mit mondhat?
Ismét a lépcsõ felé veszi az irányt, s az utcákat járja,
hova tart ez a csipkébe öltözött nõ?
Ki ez a nõ?
Kétségtelenül szép,
Õ az utolsó menyasszony,
Az aki akkor is jön, ha nem hívják.
A hūséges,
Ō az utolsó óra menyasszonya.
Az aki akkor jön, mikor mindenki sír,
Drága könyörtelen.
Õ maga a halál, a halál aki az utcákat járja.
Óvakodj,
Jól csukd be ablakaid,
Hogy soha be ne tegye hozzád a lábát.
Ez a nõ, õ a halál,
A halál, a halál, a halál...